Egy szakma krémje felvonult a bírósági tárgyaláson. A vádlott - aki részegen és drogosan balesetet okozott - nem először, és nem csak most az egyszer, hanem életmódszerűen veszélyeztet másokat. Vajh ez az a rendkívüli helyzet amikor a szakmának egy emberként kell egy ügy mellett kiállni, és hitelességét, erkölcsi súlyát latba vetve nyomást gyakorolni a független bíróságra?
Mondják, ez a csoport azt feltételezi hogy a bíróságot negatívan befolyásolja a vádlott ismertsége, és ezzel a felvonulással kívánt ez ellen tiltakozni. Na de könyörgöm, hol van az arányérzék? Tényleg az a legfontosabb, hogy a szakma őrültjeit megvédjük a társadalomtól vagy inkább a fordítottja?
Aztán itt vannak nyakunkon a tüntetések, ahol társadalmi összefogásra szólítanak fel a szakszervezetek szószólói. Ezek között olyan szakmák is megjelennek, amiknek képviselői különösebb fenntartás és szünet nélkül öntik felénk szervezeteik mindennapi cinizmusát és embertelenségét. Ezt itt nem részletezném, mert a témát taglaló példák sokasága az egekig ér. Milyen elegáns is lenne az első lépést ezeknek a szakszervezeteknek megtenni a társadalmi összefogás érdekében, és kiállni nem csak magukért, hanem értünk is. Az elvárt társadalmi összefogás jegyében szorgalmazhatnák saját szakmájuk emberbarátibb működését, rámutathatnának a hibákra, és védhetnének minket saját szakmájuk őrültjeivel szemben.
